)Ízlés szerint mogyoró, puffasztott rizs, kókuszreszelék, rumaroma, akármi.
* Nagy boltokban, tejpornak látszó gyémántport árulnak – az ára alapján legalábbis – így beszerzési forrásnak a cukrászati nagykereket javaslom.
Pechemre, egyszer az életben csináltam kislányomnak csokoládét. Azóta állandóan napirenden van a kérdés. Hogy azért mert finom, vagy azért mert én csinálom? Ki tudja? Talán nem is kell feszegetni. Mindenesetre az eredmény mégiscsak az, hogy időnként kénytelen vagyok vagy 10 egész percet munkával tölteni a konyhában. (De ez titok!)
... kellő elhatározást és halált megvető bátorságot gyűjtünk, mielőtt elszánjuk magunkat a történelmi tettre. Ehhez némi legális doppingszereket is használhatunk, de kizárólag az "A" betűsök közül. (Úgy, mint a sör, a bor, a pálinka, a konyak, a szomszédasszony... Ja, izé... Ez utóbbi nem is.) Persze ez a bemelegítő csak a hozzám hasonlóan elszánt apukákra vonatkozik.
... és még mindig kitart az elhatározás, akkor megkérdezzük a "zasszonyt", hogy hol találunk olyan lábost, amibe ha a cukrot beledűtjük és ráöntjük a tejet, akkor az így nyert massza magasságát egy egységnek számolva még kb. öt egységnyi lábas magasság áll rendelkezésre. (Ha az asszony nagyon bambán néz, akkor egyszerűsítsünk és kérjünk egy 2, vagy három literes lábast. Olyan fajtát, ami magasabb, mint széles.)
Ha a lábosra szert tettünk, akkor ebbe borítsuk bele a cukrot, öntsük rá a tejet, majd rakjuk félre!
Következő lépésben tegyünk szert egy másik edényre. (Nálunk a műanyag vált be erre a célra.) Pl. tökéletes megoldás a robotgép ibrikje, de más bidli is tökéletes lesz. (Itt,
most, újra beszúrom a kész termék fogyasztás közbeni képét, hogy
kitartson a lelkesedésünk, illetve bizonyítsam, hogy a gyakorlatban is
képes vagyok e nagyszerű tettre.)
Ebbe a pitlibe gondosan beletöltjük mindazon javakat, melyet a modern világ adományaként, szorgalmas munkával összevadásztunk a sarki boltban. Azokra az élelmiszeripari termékekre gondolok, amelyek felül, mint hozzávalók vannak feltüntetve, de a másik lábosban nem találhatóak. Ezeket egyenletesen keverjük el addig, amíg színük egynemű nem lesz. (Tehát nem lesz foltos a kakaó és a tejpor!)
Persze a dolog nem ilyen egyszerű... Mivel kb. egy miliméteresre szeletelt vajat nem lehet kapni - errefelé legalábbis - ezt kénytelenek leszünk saját magunk előállítani. (Ehhez késre és hideg vajra lesz szükségünk. Az sem árt, ha van orvos a családban, aki gyorsan visszavarja ujjainkat.) Szóval fogjuk a vajat és az előzőleg összekevert mindenfélére szép nyugodtan - bátorító ismételt használata javallt! - elkezdjük szeletelni. E szeletelés során figyeljünk arra, hogy ne egymás tetején legyenek a szeletkék, mert akkor akár fel se szeljük... (Ez persze nem azt akarja jelenteni, hogy kár szeletelni, hanem hogy arra kell törekedni, hogy egymástól elválasztva legyenek a szeletek...) E ténykedésünk során, amikor is minden összpontosított figyelmünkre szükség van, el fog jönni az a pillanat, amikor rájövünk, hogy a világ bizony tökéletlen. Jelen esetben ez abban fog megnyilvánulni, hogy már nem tudjuk úgy szeletelni a vajat, hogy ne egymásra rakódjanak a szeletkék. De nem véletlenül hívnak minket Homo Sapiens-nek. Egy zseniális ősünk rájött már arra, hogy ilyenkor nincs más dolgunk, mint határozott mozdulatokkal megkeverni ezt az izét... Ilyenkor a vaj vékony tejpor réteget húz magára illetve a bidlink aljára vándorol.
El fog jönni az a perc is, amikor komolyan elkezdünk azon gondolkodni, hogy nagyobbacska vagyonra tehetnénk szert a szeletelt vaj forgalmazásával. Ez valószínűleg az első csomag fogyásával hozható összefüggésbe. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy kb. mikorra várható, hogy az életben mégegyszer nekifogunk ilyesminek és egyből romba dőlnek a szeletelt vaj piacképességét és azon keresztül meggazdagodásunkat ígérő álmaink.
Nos, amikor már van két bidlink, egyikben a cukor és a tej, a másikban a többi, akkor már nem szabad feladni! Tapasztalatból mondom, hogy ez az a perc, amikor a férfiember eljátszik a gondolattal, hogy inkább lemosná a kocsit, ezt meg majd az asszony fejezze be, de kitartás! A nehezén már túljutottunk!
Szóval eljött a pillanat, amikor főzni fogunk. Ennek első jele, hogy meggyújtjuk a gázt. (Javaslom, hogy a villany tűzhelyet más módon hozzuk üzembe.) Levesszük alacsony lángra és a cukros izét rárakjuk. Most nincs más dolgunk, mint kellően átszellemült arcot vágva fürödni a dicsőségben, hogy mi ilyen rátermettek vagyunk – miközben szépen lassan kavargatjuk a cukrot. Eleinte kicsit nehezen akar menni, de ahogy olvad könyebb lesz. Persze a nehézség nem a kifejtett erő miatt érdekes, hiszen mi – a teremtés koronái – Atlaszt megszégyenítő izomzattal rendelkezünk és játszva bánunk el ilyen kihívásokkal is. Szóval az nehezíti a dolgot, hogy a lábos nincs rászögelve a gázra – amit egyébként nem is javasolnék – és emiatt hajlamos onnan elvándorolni.
Szóval kavargatjuk ezt az izét, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a lábas szélén buborékok jelennek meg. (Már közel a cél!) Folytatjuk a kavargatást egészen addig, amíg habos, szirupos nem lesz és el nem kezd kifutni a benne lévő tej. Hagyjuk futni, miközben kevergetjük egészen addig, amíg ezt a lábos magassága engedi. Amikor elértük a tűréshatárt, akkor egy határozott mozdulattal zárjuk el a gázt, egyik kezünkkel fogjuk meg a lábost (Vigyázat! Meleg!) És végtagjaink összehangolt munkájának segítségével szépen lassan öntsük rá a tejporra. Azért kell hozzá mind a két kezünk, mert az öntés közben egy fakanállal finoman keverjük a tejport.
Miután az egészet beleöntöttük, akkor már határozottabb mozdulatokat is engedve csomómentesre keverjük el. (Van úgy, hogy ez nem fog teljesen sikerülni. Ilyenkor ne kacsingassunk a kézi mixer felé, mert leégetnénk - inkább hagyjuk csomósan. Nem lesz semmi baja.) Ha készen vagyunk, akkor hagyjuk hűlni. Ha már dermedt egy kicsit, akkor ismét próbálkozhatunk a csomómentesre keveréssel, de ha nem, hát nem. Ha kihűlt mehet a hűtőbe.
Ha elkészültünk, akkor azzal a boldog tudattal pihenhetünk le e kimerítő megpróbáltatásokat követően, hogy most vagy fél napig békét hagynak gyermekeink – addig csak kitart...? Ha legközelebb is rászánjuk magunkat, akkor jusson eszünkbe, hogy a csoki állagát (azaz, hogy mennyire keményedik ki) elsősorban a tej mennyiségével tudjuk befolyásolni.
A kemény munka után sok elismerést
és megérdemelt pihenést kíván a sorstárs:
Dovalovszki Tamás